A kereszténység kísértete

2014. május 12. 11:02

Cameron és Orbán mostani megnyilatkozásai nem pusztán két szavazatszerzésre kárhoztatott politikus szánalmas egyéni kísérlete, hanem éppen egy európai szintű kulturális önreflexió jele.

2014. május 12. 11:02
reposzt

„Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem bírom elhessegetni a párhuzamot Cameron és Orbán kinyilvánított kereszténységének fogadtatása között. Igaz, itthon most nem született tiltakozó levél a berlini beszéd után, de a kereszténység ismételt hangsúlyozása a tegnapi beiktatási beszédben nyilván karakteres reakciókat vált majd ki. (Miközben ezt a posztot írom, az egyik befolyásos oldal imígyen tudósít a beszédnek erről a részéről: »Keresztényekkel kell teleszülni Európát.«) Ez ugyan nem tiltakozó levél, de van ihletettsége, kétségtelen.

Mondhatni erre azt, hogy az Orbán-féle keresztényieskedés mögött szimpla politikai számítás van, akárcsak Cameron kiállása mögött. Nem hinném, de tegyük fel, hogy így van, végül is senki sincs abban a helyzetben, hogy a kormányfő vagy bárkinek a hitéről ítéletet mondjon. Azonban akkor is nyitva marad a kérdés: hogyan lehet a mai Magyarországon a kereszténység jelszavával ekkora győzelmet aratni, ha egyszer – úgymond – a kereszténység már a múlt része? Talán érdemes lenne feltenni a kérdést: miként lehet egy állítólagosan többségében szekularizált társadalomban a kereszténység mégis jelszó, vagy ha nem is az, de nem is egy olyan szó, amely idegenkedést vagy visszautasítást vált ki a szavazók többségéből? Érthetetlen, miként is tudnak azonosulni ilyen sokan Orbánnak a kereszténységről mint a jövő integráns részéről alkotott véleményével, ha a társadalom maga állítólag már nem keresztény többé. (...)

Talán nem ésszerűtlen azt gondolni, hogy Cameron és Orbán mostani megnyilatkozásai nem pusztán két szavazatszerzésre kárhoztatott politikus szánalmas egyéni kísérlete, hanem éppen egy európai szintű kulturális önreflexió jele, amely folyamatnak az a lényege, hogy Európa újra felfedezi önmagában azt a meghatározó keresztény vonulatot, amelyről már azt hitte, végleg eltűnt a történelem süllyesztőjében.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 59 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Vértes László
2016. február 01. 19:39
"Nem. Ők nem magyarok voltak." Tudod, nem lehet mindenki magyar, akinek valaha köze volt a törökökhöz. Sőt, nem is minden egyes magyar harcolt a török ellen. Nekünk elég, hogy sok magyar harcolt nagy sikerrel a törökök ellen, és védte a keresztény Európa határait.
atila68
2014. szeptember 28. 18:46
Segítek! Nincs párhuzam. Na ugye mennyivel könnyebb így bevenni az esti Cavintont!
kgyula
2014. május 16. 21:06
"...egyénileg, szabadon, illetve más közösségi formák keretében vallják az emberek a kereszténységet és a hitet. Világnézeti, filozófiai vállalás módján." Annak viszont semmi köze a keresztyénséghez. Az lehet valamiféle viselkedésbeli divat, ami majd elmúlik, de nem megélt hit, és nem vallás, ami tudatos elköteleződést jelent. A hit nem "filozófiai vállalás", mint fogalmazol. Az ilyenek mondják, hogy ők a "maguk módján" keresztyének, valójában odáig jutnak el, hogy van Isten, de a vele kapcsolatos fogalmaik zavarosak, valamiféle szinkretista katyvasz van a fejükben, aminél az is jobb, ha történelmi egyházak helyett valamelyik újkeresztyén vallási közösséget választják, ahol legalább bibliai ismeretekre tehetnek szert.
Vértes László
2014. május 16. 21:04
"Nincs még egy olyan eszme, amelyik ezer éve büntetlenül szidhatná pogányozhatná a mi őseinket, őseink valódi kultúráját." Nézd, ha a németek nem sértődnek meg azon, hogy vérengző pogányok voltak abban az állapotukban, amelyben betámadtak a roskadó Római Birodalom területére, akkor nekünk sincs különösebb okunk megsértődni azon, hogy a rablóhadjárataink idején pogányok voltunk, a veszélyes fajtából. Azután viszont keresztények lettünk, így váltunk európaivá. A Római Birodalom területén csupa pogányból kereszténnyé vált fejedelem alapított tetőtől talpig keresztény királyságokat, ezekből áll a mai Európa. Tegyük hozzá, hogy portyázó népből kereszténnyé válva jól teljesítettünk, a keresztény jólétben és demokráciában élő Európa nekünk köszönheti, hogy nem a nyomorgó, intoleráns és antidemokratikus muszlim világ része. Ez nem kis érdem, legyünk rá büszkék. A kereszténység világméretű, befogadó értékrend, beleférnek más értékrendűek is, amíg nagyjából betartják a keresztény erkölcs (más néven: polgári tisztesség, "normális" emberi viselkedés) szabályait. Ha elkezdenek eltérni ettől, akkor gond van, időben jelezni kell, mielőtt a társadalom összeomlik. Ezért közérdek, hogy a keresztény identitásunkat nyíltan vállaljuk és megéljük a mindennapokban.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!